Kult-túrám 3.

“A nyár az én szerelmem, érte égek, halálthozó csókjára szomjazom, erdőket áldozok szilaj tüzének, bár ajkam is hervadna el azon. Görnyedve várom télen a szobámba, a tűz körül álmodva csüggeteg, lángóceánját képzeletbe látva, mely semmivé hamvasztja a telet. (…)” Kosztolányi Dezső: A nyár (Négy fal között, 1907.)

Kul-túrám 2.

“Szólnom kell akármit is és ha már együtt vagyunk, hát nektek beszélek. Mindegy, ha azt is hiszem, hogy magamnak szólok. Néha meghalljuk nevünket, de akkor ott vagyunk, ahol a madár se jár A fergeteg ormán sugárzunk fölfelé messze a sugarak portengerétől Csak a szívünkből zuhanó szelek lengetnek fölfoghatatlan villamosságot Följebb tolom fejemről a fellegeket, de […]

Kedves Mihály!

Sokat gondolok Rád. Távoli, különös és fantasztikus utazásaimon, amikor úgy képzelem, hogy Veled vagyok. Megosztom, ami fáj, s amit Te is érzel. A vágyakat, s a legjobb szándékokat, amit úgy tudnánk magunkénak, ha lehetne, hogy az javára váljék a világnak. Hiszen úgy lenne csak érdemes. Egy pohár igazán jó bor mellett keresem Veled az igazságot, […]

Minden nap jó a halálra

(az élet, s a halál, dolgai) Kedves Barátom! Varju! Te Művész vagy. A ceruzád mindenütt nyomot hagy, akár írsz, akár firkálsz, ahogy te nevezed. A szívben, a lélekben és az agyban is. Igazi vagy. Őszinte. Nem tűröd a hazugságot. Mert csak így lehet embernek maradni. Alkotónak pedig csak így érdemes. Máshogyan nem is lehetne. Egyszer […]

Kul-túrám 1.

“Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak – elmék vagyunk!” József Attila: Levegőt! 1935., részlet Új sorozatot kezdek, versekkel és képzőművészeti alkotások felidézésével. Mert kell, hogy szétnézz merengve és okos fejeddel biccents, s mégis remélj!

Téli reggel

  Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kut intve dermedt jégszakálla hogy az év, mint óra, fut. Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhei jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz […]