“(…)
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.
Fiamhoz – fiamnak
⧉ Kazohinia
Ez lélegzet; ez nem az észnek szól, hanem a tüdőnek
⧉ Kazohinia 