“(…) bátran kitartok a mellett, hogy a film a mesék álomvilágáról szól, és a közönsége eredetileg kisgyerekekből állt. (…) A legnagyobb dicséretet, egyben igazolást egy hatéves kisfiútól kaptam. A kilencvenes évek közepén a Magyar Nemzetnek adtam interjút, Vitézy Zsófia volt a riporter, és a fotós megkérdezte tőlem, hogy áruljam már el neki, mivel értem el, […]
balkani gerle bejegyzései
Az érzékelés, amit most nem ír le,mert nem rendelkezik semmilyenáltalános érvényű közöstapasztalati maggal,épp ellenkezőleg csupán arraa személyre jellemző, akiépp érzékel, vagyis rá,ezért sem írja le, bármivel természeti képről van szó,könnyen találna rímet,esetleg ritmust, mely láthatóvá,a dallam közös élménye miatttulajdonképpen mindenki számáraátélhetővé tenné ennekaz észlelésnek az élményét,de ő pont ezt a csalást,mondhatni, poétikai ravaszkodást,ami olyannyira jellemző,tulajdonképpen […]
Vannak olyan emberek az életünkben, akik a puszta jelenlétükkel, azzal, hogy a közelünkben tudhatjuk őket, „otthoniassá” teszik a helyet, ahol élünk. Olyan emberek, akikben van alázat, tisztelet a másik iránt. Akikben a be- és elfogadás nem puszta gesztus, hanem igény. Igény, mert az egymásra utaltság, az egymás mellett élés nem elsősorban a terhek forrása, hanem […]
Ez az év, ahogyan már évszázadok óta mindegyik, a mi közép-európai történetünk egy fejezete volt. Hol keserédes, hol nyomorúságos. Ez a mi blúzunk. Nem a ginsbergi póz, mondjuk a Greenwich-Village-i Bendzsó-Egyetem hangulatai (Eörsi ford.), hanem a középkelet-európai fájdalom és szomorúság lüktetése, ahol nem tudnak “rakenrolt” táncolni a lányok. Ahol úgy vagyunk magunk között, hogy a […]
Köszönjük az életművet! Köszönet azért, amit nekünk adott. Mert adni tudott. Értett ahhoz, hogyan kell adni. Muzikális volt. Technikai virtuozitása mellett a lélek hangján szólt. A miénk volt, nem felejtjük. Nyugodjon békében!
Rock in the early 90’s was legendary, Chris Robinson’s voice hits my soul every time. Wake me when the day breaks Show me how the sun shines Tell me about your heartaches Who could be so unkind? Do you dream to touch me? And smile down deep inside Or could you just kill me? It’s […]
Ma ismét Bobby Darin jár az eszemben. Ne legyintsünk, hogy megint egy avitt, poros, molyrágta dal a múlt század ‘love and peace’ világából. Aktuális ez produkció ma is, nem is kicsit. Még akkor is, ha minden olyan mozgalom, szerzemény, gondolat, ami a szabadságról, a békéről, az egymás iránti megértésre törekvésről szól, az ma legalább is […]
Ezt a felvételt is Zsámbékon, a II. Zsámbéki Blues Pikniken rögzítettem 2018. augusztus 4-én. Sonia hangja kicsit elment a koncert közben ugyan, de Aretha Franklin örökzöldjét azért eljátszotta a fiúkkal. For five long years I thought you were my man But I found out, love I’m just a link in your chain You got me […]
Tavaly rögzítettem ezt a számot Zsámbékon, az Öregtemplom tövében rendezett koncerten. Valamikor Jenővel haverok voltunk, jó bulik voltak a Palermoval, jártuk a pesti éjszakát. Mára mindünk fénye kissé megkopott, de a blues az velünk marad. Fekete Jenő és a Vituki Schwarzmuzik-Turbómozsár, no meg persze a megunhatatlan blues standard, a Hoochie Coochie Man, igazi Jenősen.
A napokban vásároltam egy Bluetooth hangszórót. Ez az Allocacoc cég AudioCube sorozatából való kompakt aktív hangfal. Kis mérete ellenére hibátlan hangzással, 4 db 10W-os hangszóróval, amelyek 360 fokban szórják a hangot, audiobemenettel, és 12 órás akkus üzemidővel rendelkezik. A dizájn és az anyagminőség szuper. Nem akar többnek látszani, mint ami, mert nincs USB bemenete, sem […]
