Köszönjük az életművet! Köszönet azért, amit nekünk adott. Mert adni tudott. Értett ahhoz, hogyan kell adni. Muzikális volt. Technikai virtuozitása mellett a lélek hangján szólt. A miénk volt, nem felejtjük. Nyugodjon békében!
Nosztalgia kategória bejegyzései
Ezt a felvételt is Zsámbékon, a II. Zsámbéki Blues Pikniken rögzítettem 2018. augusztus 4-én. Sonia hangja kicsit elment a koncert közben ugyan, de Aretha Franklin örökzöldjét azért eljátszotta a fiúkkal. For five long years I thought you were my man But I found out, love I’m just a link in your chain You got me […]
Tavaly rögzítettem ezt a számot Zsámbékon, az Öregtemplom tövében rendezett koncerten. Valamikor Jenővel haverok voltunk, jó bulik voltak a Palermoval, jártuk a pesti éjszakát. Mára mindünk fénye kissé megkopott, de a blues az velünk marad. Fekete Jenő és a Vituki Schwarzmuzik-Turbómozsár, no meg persze a megunhatatlan blues standard, a Hoochie Coochie Man, igazi Jenősen.
Dear New Year! Your Welcome with this Bitter Sweet Symphony! The Verve (Urban Hymns, 1997) “Cause it’s a bittersweet symphony this life Trying to make ends meet, you’re a slave to the money then you die. I’ll take you down the only road I’ve ever been down You know the one that takes you to […]
Emlékek egy városból (Memories of a city) Rendező: Peter Hutton, Monory Mész András Zene: Másik János Balázs Béla Stúdió 1984. Helyszín: Budapest Íme, szubjektív fotó válogatásom a filmből: Ez volt az én városom. Az ostoros lámpák tompa fényeivel, a monokróm hangulattal, az ismerős kopottsággal, a repedezett, golyónyomokkal, a szelíden szürkülő falakkal. És ahogy a képeket […]
Valamikor személy szerint nekem is fontos nap volt december elseje. Szerettem a Rádiót. Először csak hallgatni, hiszen azon nőttem fel. Aztán, közel 18 évvel ezelőtt munkatársa lehettem az intézmények. A december elsejére mindig izgalommal készültünk. Mert fontos volt a küldetés, a mindenkinek szóló hullámhosszokon. Nem akarom túlbeszélni, hiszen az, és úgy már régen nem létezik. […]
Elfogyott a levegő. Új rablói vannak a városnak. Vele végleg bezárult a kincses-mesés, vad-féktelen fiatalságnak az emlékkapszulája. Csak benned él tovább, aki ott ültél hetente többször is a kopott, zsírtól, dohányfüsttől kifényesedett, nehéz szagú asztaloknál. Túlhaladta az idő. Eltűnt a ’90-es évek közepéig tartó ’80-as évek hangulata. Beszélgettél, nevettél, vagy éppen sírtál. Ittál. Sört, főleg […]
Elment, de nem hagyott itt bennünket. Nem hagyott magunkra. Velünk marad, míg lesz aki magyarul él – lát, hall és érez. “vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok […]
(…) On the wild and misty hillside Fear is nature’s warning Hunger here is never far away And all of this world Is for children who play Days that never end always should remain Another perfect day.
Túlvilági barátom, Bobby Darin énekelt ma megint nekem, Mindenszentek napján. Ezzel az 1951-es Hank Williams – Jimmie Davis nótával emlékezem azokra, akiket elvesztettem. I’ll be locked here in this cell till my body’s just a shell And my hair turns whiter than snow
⧉ Kazohinia 