Kul-túrám 2.

“Szólnom kell akármit is és ha már együtt vagyunk, hát nektek beszélek. Mindegy, ha azt is hiszem, hogy magamnak szólok. Néha meghalljuk nevünket, de akkor ott vagyunk, ahol a madár se jár A fergeteg ormán sugárzunk fölfelé messze a sugarak portengerétől Csak a szívünkből zuhanó szelek lengetnek fölfoghatatlan villamosságot Följebb tolom fejemről a fellegeket, de […]

Kedves Mihály!

Sokat gondolok Rád. Távoli, különös és fantasztikus utazásaimon, amikor úgy képzelem, hogy Veled vagyok. Megosztom, ami fáj, s amit Te is érzel. A vágyakat, s a legjobb szándékokat, amit úgy tudnánk magunkénak, ha lehetne, hogy az javára váljék a világnak. Hiszen úgy lenne csak érdemes. Egy pohár igazán jó bor mellett keresem Veled az igazságot, […]

Minden nap jó a halálra

(az élet, s a halál, dolgai) Kedves Barátom! Varju! Te Művész vagy. A ceruzád mindenütt nyomot hagy, akár írsz, akár firkálsz, ahogy te nevezed. A szívben, a lélekben és az agyban is. Igazi vagy. Őszinte. Nem tűröd a hazugságot. Mert csak így lehet embernek maradni. Alkotónak pedig csak így érdemes. Máshogyan nem is lehetne. Egyszer […]

Kul-túrám 1.

“Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak – elmék vagyunk!” József Attila: Levegőt! 1935., részlet Új sorozatot kezdek, versekkel és képzőművészeti alkotások felidézésével. Mert kell, hogy szétnézz merengve és okos fejeddel biccents, s mégis remélj!

Személyes búcsú … a Wichmanntól

Elfogyott a levegő. Új rablói vannak a városnak. Vele végleg bezárult a kincses-mesés, vad-féktelen fiatalságnak az emlékkapszulája. Csak benned él tovább, aki ott ültél hetente többször is a kopott, zsírtól, dohányfüsttől kifényesedett, nehéz szagú asztaloknál. Túlhaladta az idő. Eltűnt a ’90-es évek közepéig tartó ’80-as évek hangulata. Beszélgettél, nevettél, vagy éppen sírtál. Ittál. Sört, főleg […]

Kányádi Sándor (1929-2018)

Elment, de nem hagyott itt bennünket. Nem hagyott magunkra. Velünk marad, míg lesz aki magyarul él – lát, hall és érez.   “vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok […]

Két nagyszerű film 2018-ból

Mostanában nincs módom írni, ezért csak röviden jegyzem le, hogy az idén két kiváló filmet láttam. Az első A hely (The Place) című, amelyben rajongásom új “tárgya” játszik főszerepet, Valerio Mastandrea. A film rendezője a Magyarországon is ismert Paolo Genovese, aki a közelmúltban járt Budapesten. A Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) című filmjét tavaly láttam, pusztán […]