Well, down on me, Lord down on me, I said it looks like everybody in this whole round world. Yeah, hey yeah, all right, Is down on me, yeah! One of these mornings be proud and fair, Put on my wings and then I’ll try the air, Since it looks like everybody in this whole […]
Rock n’ Roll kategória bejegyzései
Az év utolsó napjait a Mátrában töltöttük, így el is mulasztottam a blogom köszönteni a titokzatos, de mégis reményteli új, 2018-as esztendőt. (A zsidók az 5778-as évben járnak, az iszlám világban 1439 körül van, a buddhisták 2145-öt, az egyiptomi koptok 1734-et, a perzsák, kurdok, afgánok 1396-ot írnak éppen…) Szóval, ebben a sokféleségben mi Európában a […]
Túlvilági barátom, Bobby Darin énekelt ma megint nekem, Mindenszentek napján. Ezzel az 1951-es Hank Williams – Jimmie Davis nótával emlékezem azokra, akiket elvesztettem. I’ll be locked here in this cell till my body’s just a shell And my hair turns whiter than snow
Az alábbi klipet a Fortepan fotóiból készítettem, a Wei Wu Wei zenekar számomra nagyon kedves számához. Íme. Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói Maradunk itt, neve is van: Budapest Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás Közértbe megy le tejért János és […]
I said nothing can take away these blues ‘Cause nothing compares Nothing compares to you
Azt hittük, hogy ő az, aki nem hal meg soha, úgy ahogy a Rock ‘n Roll. És mégis, pedig már túl volt a nehezén, a kilencvenediken. A Rock ‘n Roll a mai nappal végleg megárvult… Rock’s so good to me. Rock is my child and my grandfather. Chuck Berry
Ma megint egy ilyen nap van. New York és Ogyessza. Az az átkozott nosztalgia. New York és Ogyessza mikor megyek én oda nem tudom Sanghaj és Tokió nem tudom hogy mire jó veled ez az egész de még nincs kész moss el mindent magad után holnap nem lesz holnapután Alpok és Hortobágy nem tudom hogy […]
Már vagy közel 1 éve találtam erre a gyöngyszemre a Youtube-on. Egy majd’ 20 évvel ezelőtti koncertfelvétel a csillaghegyi Banán Klubból: Ef. Zámbóék kevertek le egy hatalmas koncertet. Nekem ez volt az utolsó koncertem velük. És akkor még Joni, azaz Szulovszky István (1951-2006) a Dunakanyar Legjobb Gitárosa is játszott. [Emlékszem az sms-re 2006 nyarán, amit […]
Ritkán szoktam elsősorban a dalszöveg miatt rockzenéket idézni, de a Supertramp száma olyan, hogy ezt meg kell tennem. A Supertrampé, amely banda a brit progresszív rock kisvételes képviselője volt, ha nem is az én stílsom, de ezt el kell ismernem. “When I was young, it seemed that life was so wonderful, A miracle, oh it […]
Ma a magyar “undorgrund” gyöngyszeme jutott eszembe. A Balkán FuTourist száma a ’80-as évek első feléből. “A dal elég egyszerű, de ki lehetne bontani…” 🙂 A lényeg, “a közönség tombol.” Kösz neked, Sid!
⧉ Kazohinia 