Bobby Darin II. rész Ma szintén nem egy saját Darin-szerzeményt szeretnék posztolni, hanem egy – egyébként sokak által előadott – érzelmes Paul Simon dalt, a Bride Over Troubled Watert, ami Simon és Garfunkel utolsó közös lemezén jelent meg 1970-ben, és mely lemez a rákövetkező évben rögtön 4 Grammy-díjat nyert el. Itt Darint nem táncosként, sőt […]
Bobby Darin I. rész Ma egy sorozatot kezdek a napi jó zenéken belül, annak ellenére, hogy megígértem magamnak, nem mondok le a változatosságról, ami a kedvenc előadók és zenéik válogatását illeti. Ám most mégis engedek annak a kísértésnek, hogy a korábban posztolt írásomat Bobby Darinról megfejeljem legjobb felvételeinek bemutatásával. A Darin által képviselt zenei stílus […]
Ma Arlo Guthrie-ra és jól ismert szerzeményére, a woodstocki fesztiválon is előadott Coming In To Los Angelesre esett a választásom. Arlo Guthrie egész családját áthatotta a különböző művészeti ágak iránti elkötelezettség: apja a híres amerikai folkzenész – a blog egyik bejegyzésében Donovan kapcsán emlegetett – Woody Guthrie, anyja profi kortárs táncos, nagyanyja jiddis költőnő, nővére […]
Ha nem is volt szuper, de mégiscsak szép nagynak látszott a Hold minap kora délután. Hát kattintottam, különösebb profinak látszó előkészületek nélkül, csak úgy kézből exponálva. Ha messze nem is tökéletes, de szeretem ez a fotót.
Tóth Árpád ezt a versét egy esztendővel a halála előtt írta. A Nyugat emlékszámmal adózott “törékeny hercegének”. Később pályatársa, Szabó Lőrinc ekként fogalmazott róla: “Tóth Árpádnak éreznie kellett, hogy neki is grófi vagy hercegi rangja van a magyar lírában, és hogy amit csinált, az romolhatatlanabb és kikezdhetetlenebb, mint sok más ünnepi alkotás.”
Ma – a tegnapi nap bejegyzésében felelevenítettekhez hasonlóan – egy olyan csodálatos egymásra találás történetét idézem fel a rock történetében, ami nagyon komoly és fajsúlyos produkciók megszületését tett lehetővé. Nagy és örök kedvencem, a rajongva tisztelt Eric Burdon – aki ennek a blognak a megszületését is inspirálta – és a kiváló zenészekből álló funk-jazz-rock banda […]
Elhatároztam, hogy nem ismétlem magam, ami a zenészeket illeti. Szerencsére, egyelőre erre nincs is szükség, mert olyan sok nagyszerű előadó és produkció jut eszembe napról napra, hogy bőven van kiket felidéznem. Ma a Big Brother and the Holding Company kerül fel a blogra, egy olyan 1968-as slágerrel, amit Janis Joplinnal adtak elő, a Combination of […]
Ma, február első napján ismét hazai vizekre evezek. Már tettem említést a kiváló alkotóművész, Ivánka Csaba életművéről. Ennek a gonosz halál miatt befejezetlen alkotói pályának egy felejthetetlen darabja az a rockballada, melynek színpadra vitelét és az erdélyi ballada nyomán íródott drámatöredék átdolgozását e sokoldalú művésznek köszönhetjük. A Kőműves Kelemen rockballada Szörényi Levente és Bródy János […]
Úgy döntöttem, hogy ma is maradok a ’60-as évek Amerikájánál: a választásom a Canned Heatre és a jól ismert Let’s Work Togetherre esett. Sok szerzeményüket kedvelem, nem is volt könnyű a döntés, mit is hallgassak újra. Hamisítatlan blues-rockot játszottak, pszichedelikus szólamokkal, szerették a boogie-t, melynek gyökerei az ősblues mellett a country-western stílusban rejlenek. Blues sztenderdeket […]
Lassan vége ennek a megszokottal ellentétben szeszélyes és kiszámíthatatlan időjárású január hónapnak. A 30. napon egyik legnagyobb kedvencemet hallgatom újra, a Blood, Sweat & Tears zenekar egy ismert felvételét 1969-ből, a You’ve Made Me So Very Happy címűt. A BS & T a legkomolyabb jazz-rock formációk egyike a világon. A késő ’60-as években New Yorkban […]
⧉ Kazohinia 