The Legend is gone

Ismét távozott egy legenda, s e világ haszontalan viszontagságait égi örömmel cserélte fel: Falk. Peter Falk.  A hunyoró, kissé bicegő alak, akinek minden alakításából a szeretni való és szeretni tudó, alázatos és esendő emberi ember sugárzik. Mindenféle pozőrségtől, mesterkéltségtől mentesen, egyszerűen és őszintén.

Mindig kicsit vesztes volt, de legalább is a vesztesekkel együttérző.  Hol tragikus sorsú apa  Cassavetes A Woman Under the Influence-ében, hol az elmúlástól megrendülő, a soha vissza nem térő fiatalságba, a múltnak hitt, keserű jelenbe menekülő férj szintén Cassavetes Husbands-jében, hol az árulásától  már-már megrettenő, gyerekkori barát Eleaine May Mikey and Nicky-jében…

Mindenütt érezzük: enyhén félrefordított arcával, sajátos félmosolyával, a maga oldott természetességével, kissé rekettes hangjával mindannyiunkat megszólít. Columboként beköltözött sok millió ember otthonában, ballonkabátosan, szivarosan, válla fölé emelt kezének  integetésével metafora lett.  Metafora: ahogyan Wim Wenders Der Himmel über Berlin-jében, saját maga, filmsztárként lett azzá. Soha nem felejtjük el, karaktere, mozdulatai, gesztusai bennünk élnek ezután is. “Just one more thing” … látjuk, ahogyan a mennyei, ragyogó ellenfényben még egyszer felénk fordul, még egyszer, “csak egy pillanatra”… az Úr áldása kísérjen utadon, nyugodj békében.

Ráczné Szabó Rita (Balkanigerle)

The Legend is Gone: Peter Falk died at 83

A woman under the influence: Gena Rowlands and Peter Falk

Falk was a close friend of independent film director John Cassavetes and appeared in Cassavetes’ films Husbands, A Woman Under the Influence, and, in a cameo, at the end of Opening Night. Cassavetes, in turn, guest-starred in the Columbo episode “Étude in Black” in 1972. Falk describes his experiences working with Cassavetes, and specifically remembers his directing strategies such as “shooting an actor when he might be unaware the camera was running.”

“You never knew when the camera might be going. And it was never: ‘Stop. Cut. Start again.’ John would walk in the middle of a scene and talk, and though you didn’t realize it, the camera kept going. So I never knew what the hell he was doing. But he ultimately made me, and I think every actor, less self-conscious, less aware of the camera than anybody I’ve ever worked with.“