Ki hinné, hogy immár közel húsz esztendeje hunyt el Ivánka Csaba. A zseniális színész-rendező-költő-író és nem utolsó sorban zenész. Zenekarát, a Topó Neurockot a ’80-as évek elején alapította akkori Nemzeti Színházban és a Várszínházban dolgozó kollégáival: a Csíksomlyói Passió című előadásra készülő társulati tagokkal hozta létre a formációt. A kezdő csapatban találhatjuk a Neurock mellett mindvégig kitartó Lakatos “Bétoven” Dezsőt, aki szólógitáros volt, vagy Merena Sándort, aki a doboknál ült. A ’90-es években számtalan zenész megfordult a zenekarban, úgy mint Román Péter, Gothár Ferenc, Kovács Tamás vagy az azóta elhunyt kiváló gitáros, Pribil  György. Zenei stílusukról elmondható, hogy a rock, a punk és az underground különleges elegye magyar népzenei elemekkel színesítve. Egyediek voltak filozofikus szövegeikkel, érdekes diszharmóniáikkal, hagyományteremtő szándékaikkal (kockasajt és “zsemlye”, amit a lelkes közönség tagjai kaptak a társulattól a koncerteken), újításaikkal (első “interaktív” cd lemez az övék Magyarországon!), az avantgarde-ot idéző zavarba ejtő ötleteikkel (Furnér c. farostlemez LP), és azzal a végtelen szeretettel, amellyel az őket hallgató fiatalokhoz viszonyultak. Köszönjük Neked, Ivánka Csaba! (Magam is ott voltam jó sok Topó koncerten, úgyhogy, ahogyan talán érezhető is, az előző sorokat személyes élményeim ihlették…)

Alább a zenekar egyik legismertebb száma hallható, a 2005-ben posztumusz kiadott ’89-es karácsonyi koncert felvételéről: Neurock.

Írta: Ráczné Szabó Rita

"Mikor leszek terrorista, mikor túsz?
 Mikor leszek tőteléknek fasírthús?
 A tenger felől gombafelhőt fúj a szél,
 Júliusban hó esik, mert itt a tél.
(...)
 Maradj velem meghasadó értelem,
 Ne engedd, hogy legyűrjön a félelem,
 Nem mutatja ki a filozófia:
 Mikor nő a fejem köré glória."