K. úr családjával Szombathelyen élt,
Indultak nyaralni, de a mama félt,
Ne rohanjunk, Dönci! Olyan szép a táj,
Tudják a gyerekek, te vagy a király!
B. elvtárs Szegeden a Volgájába szállt,
A hátsó ülésen a titkárnője várt,
Hátraszól a sofőr: -Főnök, mi a cél?
Gyerünk Balatonra, ami belefér!
Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac,
Az élet nem álom, holnap ébredek.
K. úr megérezte, eljött az idő,
Férfi módra vezet, reszkessen a nő,
Előz a kanyarban, a gumi szinte ég,
Hátul a két gyerek, szembejön a Vég!
Keletről a Volga Siófokhoz ért,
B. elvtárs ott hátul, a lényegre tért,
Félrenéz a sofőr, a sziréna zúg,
Hétköznapi eset, vértől mocskos út.”
Hobo Blues Band, Még élünk, 1983.
⧉ Kazohinia 