Karácsony, 2015

1. Az Istennek szent angyala Menynyekből hogy alászálla, És a pásztorokhoz juta, Nékiek ekképpen szóla:
2. Mennyből jövök most hozzátok, És íme, nagy jó hírt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Melyen örvend ti szívetek.
3. E mai nap egy kis gyermek Szűztől született tinéktek, A gyermek szép és oly ékes, Vigasságra kellemetes.
4. Már lehozta az életet, Mely Istennél volt készített, Hogy ti is véle éljetek, Boldogságban örvendjetek.
5. Ez lesz néktek a jegy róla: Ímé, fekszik a jászolba’, Ott megtaláljátok őtet, Kitől menny, föld teremtetett.
6. Ez Úr Krisztus mi Istenünk, Nyavalyáinkból kimentőnk, Ő lészen az Idvezítő, Minden bűnünkből kivévő.
7. Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, Ki fekszik itt e jászolban? Ez a gyermek bizonyára Az Úr Jézus, Isten fia.
8. Jertek hát, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bémenjünk, Lássuk, mit adott az Isten Hozzánk való szerelmében.
9. Mindeneknek teremtője, Miért vagy ily szegénységbe’? Hogy fekszel az aszú szénán, Szamár s ökrök közt aludván?
10. Nincs-é senki e világon, Ki tégedet béfogadjon? Nincsen-é meleg helyecskéd, Sem gyengén rengő bölcsőcskéd?
11. Néked bársonyod s tafotád, Aszú széna lágy párnácskád; Noha nagy dicső király vagy, Mostan ímé, mily szegény vagy!
12. Ó, én szerelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom! Jövel, csinálj csendes ágyat, Szívemben magadnak házat!
13. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál, Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, Szegény megtérő juhodhoz!
14. Én lelkemnek rejtekébe, zárkózz emlékezetébe, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!
15. A mennyei magas égben Istennek dicsőség légyen, Ki szent Fiát küldé értünk, Hogy Megváltónk lenne nékünk.
Luther Márton éneke után, Debrecen, 1774.