Nos, megint jócskán elmaradtam, több mint negyedévvel… De most eszembe jutott a Madness, akik valahogy még nem kaptak helyet a sorozatban. A ’70-es, ’80-as évek számunkra, idehaza csak éppen, hogy felfogható, de roppant extrém és egyedinek látszó ska műfaj királyai voltak. A brit poptörténelem fontos állomása volt a feltűnésük és az az igen intenzív, meghatározó 10 év, amíg a zenekar aktív volt. A brit munkásosztályból kiemelkedők, sokszor széteső és zavaros szubkultúrája határozta meg őket leginkább. Sokan a skinhead közösségekhez való kötődésüket tartották vonzónak vagy éppen taszítónak. Számomra sem a zenei világukban, sem a dalszövegeikben nem bomlik ki egy következetes és egyértelmű “ideológia”, hogy mit is gondoltak ők a kor angol társadalmáról, habár voltak helyenként már-már politikus, sőt akár szociális érzékenységről tanúskodó szövegeik (pl. a One Better Day vagy az Embarrassment). A humor viszont mindig jelen volt produkcióikban, a fülbemászó dallamok és az utánozhatatlan, mégis sokak által előszeretettel másolt fúvós szekció kíséretében. A humor, ami a zene egyik fontos összetevője. Ami nem pusztán egyfajta szórakoztató funkció, hanem a maga az “íz, csín, tűz”. A My Girl ma már talán egyre elfeledettebb ritmusai hallhatók itt 1979-ből.

" My girl's mad at me
I didn't wanna see the film tonight
I found it hard to say
She thought i'd had enough of her
Why can't she see
She's lovely to me
But i like to stay in
And watch tv on my own
Every now and then..."