Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek és távolba roppant
tűzcsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent.

Kosztolányi Dezső: Hajnali Részegség (1933.,részlet)

Téli napfelkelte nálunk – fotó Ráczné Szabó Rita