2012 februárjában úgy döntött a család, befogadunk egy kutyát. A kert nagy, a gyerekek szeretik az állatokat, sokat járunk erdőn-mezőn… Hát miért ne?

A neten barangolva talátunk rá az egyik fővárosi állatmenhely oldalára, ahol fotókkal és rövid jellemzéssel kínálták a leendő gazdiknak a különféle kutyákat. Volt itt kölyöktől az idős állatig mindenféle alkatú, kinézetű eb. Szinte az első pillanatban kiszúrtam Fehér Gyömbért. Halvány zsemleszínű, közepesen hosszú szőrű, barna gombszemű kan kutya. A leírás azt mondja kuvasz-labrador keverék, szelíd, gyerek mellé is, kertben tartásra ajánlott.

Itt még Fehér Gyömbér…

No. Ő lesz az első, családi kutya. Elmentünk érte, megnéztük és el is hoztuk. Kutyaólat és mindeféle felszerelést vásároltunk neki. Tudtam, mi az amire szükség lehet, hiszen korábban már voltak kutyáim gyerekkoromban. Nevet is adtunk neki, hiszen kéttagú (menhelyi) neve, nehezen használható a mindennapokban.

Sólyom. Ezt a nevet kapta. Ő lesz a blöki blogunk egyik hőse.

Gyorsan beilleszkedett, a kiképzést is elkezdtük, kisebb-nagyobb sikerrel, és sokszor fogyó türelemmel. Néhány hónap után képes volt betartani a rendszabályokat, ami közös életterünk, a kert használata során elengedhetetlen.

Vigyázz! Sok a madár a kertben! Fotó: Ráczné Szabó Rita