-
Fotó: Ráczné Szabó Rita
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél…
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
⧉ Kazohinia 
Kedves Gerle!
Új barátotok, Fehér Sólyom, lehet, hogy nem fajtatiszta eb, de – ha lehet egy ekkora kutyára ilyent mondani -, édes pofája van. Biztosan szeretni fogja a gyerekeket és ők is viszont.
Ugyanakkor érdemes lenne legalább “engedelmes” vizsgáig suliba járni vele, hogy tudja, mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. (Noha ezek a kérdések emberek körében meglehetősen bonyolultak, a kutyák esetében egyértelműek.)
Üdv: mki
KedvelésKedvelik 1 személy
Persze az előző hozzászólás nem a Babits vershez íródott, hanem a képhez, amit küldték a nagy, Fehér Sólyomról.
Már most, ami a tél költőiségét, illetve a verset illeti: ilyesmit szoktam érezni, amikor korcsolyával a lábamon, végig siklok a Kisduna egyik holtágának tükörsima jegén, s közben nézem a havas nádat és a zúzmarás ágakat. Az maga az élet…
mk
KedvelésKedvelik 1 személy