Mintha sokat váratott volna részemről, hogy visszahallgassam a valaha volt legnagyobb magyar rock gitárost, Radics Bélát. Megkövetem magamat ezért, de mentségemre legyen mondva olyan ez a kis sorozat a jó zenékkel, mint egy afféle adventi naptár. Minden nap kinyílik egy ablakocska, ki tudja mit találunk benne… Hát ma, az év 28 napján egy magyar legenda lép elő a múltból. Ez a legenda a Taurus zenekar és a Zöld csillag. A Radics-Balázs-Brunner-Som felállásban a ’70-es évek elején kezdték meg működésüket. Radics Béla volt a formáció szíve-lelke, példátlan hangszeres tudásával mind intellektuálisan, mind technikailag. Ez mindaddig így volt, amíg zenésztársai és a kor zeneiparának “konzumőrei” elnézték kompromisszumot nem tűrő maximalizmusát, utolérhetetlen muzikalitását és virtuozitását, a minőségi progresszív- illetve hardrock iránti szenvedélyes ragaszkodását. A Zöld csillag még abban a reményteljes időszakban született szerzemény, amikor a Taurus egyet jelentett Radics Bélával: ez közel negyvenhárom esztendeje, 1972 nyarán volt. Hát, íme…

Írta: Ráczné Szabó Rita

"Nekem nem kell félnem tőle 
 Vártam a zöld fényt már előre 
 Megjött a jel mely hitet adott nekem 
 A hitet melyet elvesztettem régen 
 
 Vele megyek csillag leszek én is ..."