Ma a magyar rocktörténelem legismertebb dala kerül terítékre: A zöld, a bíbor és a fekete. A tegnapi napon felidézett Radics Béla emlékére írta ezt a Pandora’s Box azaz a P. Box zenekar egy ex P. Mobilos tagja, Cserháti István és Sáfár József. A szöveg – címében és hangulatában utalva Radics Zöld csillagjára – Csiga Sándoré. Számos magyar zenekar és énekes tűzte és tűzi folyamatosan repertoárjára ezt a szerzeményt: a Pokolgépből, a Codából és a P. Mobil jól ismert Rudán Joe, vagy más ex P. Mobil zenészek, úgy a már hét esztendeje elhunyt Tunyogi Péter, aki annak idején szinte minden fellépésén játszotta, vagy a manapság az egyre ritkábban hallható Vikidál Gyula. De állandó és a közönség által rajongott darabja a Deák Bill koncerteknek is ez a “rock-requiem”. Alább Bill, Tunyogi, Vikidál és Varga Miklós előadásában szól az emlékdal. Sok eltávozott magyar zenészt idéz meg a nóta a rockzene szerelmeseinek: Radics Béla mellett gondolunk Bencsik Sándorra, Cserháti Istvánra, Tunyogi Péterre… nekem még eszembe jut a blogban már említett Pribil György, Ivánka Csaba, Szulovszky István vagy a Syriusos Orszáczky Jackie…

Írta: Ráczné Szabó Rita

"Kereslek néptelen utakon
 De csak a semmi vár
 Dörögve zúgnak a betonon
 Lánctalpas éjszakák
 
 Falakról bámul az unalom
 Csak a csend szól rám
 Csillagok hullnak
 Születnek újak
 És Te messze jársz...
 
 Zöld csillag, kihunyt az égen
 A csónak partot ért
 Hideg csendben fekete minden
 Legyen az álmod, legyen az álmod szép
 
 Állok a felnyitott hidakon
 Zavaros víz fölött
 Kereslek túltömött buszokon
 Bezárt ajtók mögött
 
 Állok ott, ahol a szobád van
 Bíbor köd szitál
 Csillagok hullnak
 Születnek újak
 És Te messze jársz...
 
 Zöld csillag, kihunyt az égen
 A csónak partot ért
 Hideg csendben fekete minden
 Legyen az álmod szép..."