Az idei év utolsó zenéje egy igazi könnyed, dallamos produkció. Ezzel a választással kicsit ki is nevetem magam, hiszen az eredeti elhatározásom ellenére csak minden hétre jutott egy jó zene. És kinevetem magam azért is, mert sem a népzenei, sem a komolyzenei alkotások nem kaptak (eddig) helyet a sorozatomban. Volt itt a rockon át, pop-,blues-, népszerű jazz zenékig nagyon sok minden, de számos fontos és nem elhagyható még nem került be a gyűjteménybe. Legyen ez a következő év célja!

No, de visszatérve a mai választásomhoz, egy olyan ír-brit zenekar számát idézem, akik lassan már másfél évtizede nem zenélnek együtt. Ez a Moloko, az egyedi hangú és lenyűgöző karakterű, ír származású Róisín Marie Murphy-vel. Elektronikus popzene, fülbemászó, szerethető és mindezzel együtt egyedi és kreatív. A műfaj adta lehetőségeken túlmutat, nem egynyári, hanem igenis évelő – sok esztendőn át hallgatható, trendi kliséktől mentes, nem modoros. Ugyan látszólag nem akar  többnek mutatkozni a Moloko, mint ami – dance-es, elektropop formáció, a ’90-es évek közepétől a slágerlisták élére felkúszó szerzeményekkel – és mégis jóval többek lettek, hiszen sok-sok évvel a zenekar felbomlása után is szívesen hallgatjuk őket. Egyik ilyen sokat játszott zenéjük a Time is now 2005-ből. Jó szórakozást!

"(...)Tempted by fate
And I won't hesitate
The time is now
And I can't wait
I've been empty too long
(The time is now)
Pretending that it's gone
And the time has come
Let's make this moment last
And the night is young
The time is now
Let's make this moment last.(...)"