Pierre (Michel Piccoli)

Az élet dolgai. Paul Guimard azonos című regényéből készült filmdráma, amit a napokban néztem újra. Igazi filmtörténeti klasszikus. Az alkotás a harmónia iskolapéldája. A téma hétköznapisága ellenére mély érzelmeket és gondolatokat provokál.

A kiváló színészek (Romy Schneider, Michel Piccoli, Léa Massari) visszafogottan természetes játéka, az életszerű dialógusok és viszonyrendszerek, a csodálatos filmzene tökéletes egységben vannak. A főszereplő, Pierre ötvenes évei elején járó, sikeres mérnök, aki a francia középosztálybeli polgári értelmiség életét éli. Feleségével és huszonéves fiával látszólag kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban tölti mindennapjait. Az egyhangúvá váló hétköznapok, a munkahelyi konfliktusok és nehézségek azonban akarva akaratlanul egy szenvedélyes szerelmi viszonyba sodorják a vonzó, fiatal nővel, Helennel. Egy napon Pierre azonban autóbalesetet szenved. A félig eszméletlen állapotban lévő férfi élete utolsó perceiben számvetést készít, filmszerűen pergetve le elméjében azokat a pillanatokat, amelyek meghatározták érzéseit, élményeit. Az emlékek megnyugtató közegébe a léttől való búcsú fájdalma már-már belesimul. A szó jó értelemében vett érzelmes dráma az alkotás, amelynek története akár a miénk, nézőké is lehetne…

Claude Sautet filmje az 1970-es cannes-i filmfesztivál nagy esélyese volt, azonban a filmet kizárták a versenyből, miután kiderült, hogy a fesztivál előtt már levetítették azt. Közel fél évszázad távlatából is szól hozzánk az alkotás. Érdemes (újra) megnéznünk.