A 7 év nem kevés. Nem hiszek a miszticizmus számszimbolikájában, sem a divatos ezotéria által sugallt hétévenkénti sejtmegújulásban, de az bizonyos, hogy van a magyar népi kultúrában is lenyomata bizonyos számoknak, így a hetes számnak is. Hetedhét ország, hét gonosz, hétfejű sárkány, hétszünyű kapanyányimonyók… stb. A hetes szám kitüntetett szerepe végig követhető az emberiség számos kultúrájában, Mezopotámiától, az óperzsa és iráni írott forrásokon át az oszét, mandzsu, tatár, török és a magyar nép hagyományaiban egyaránt. Nem feledkezhetünk meg a bibliai hetes szám jelentőségéről sem: a bibliai számmisztika a teljességet, a befejezettséget sugallja a héttel. Gondoljunk csak a hétszer megkerült Jerikóra, a zsoltárokban felbukkanó hetes számra, vagy éppen az evangéliumok elbeszéléseire Krisztusról. Így bizonyára számomra is egyfajta archetipikus jelentőséggel bír tudat alatt.

Az idei évben, ebben a bizonyos hetedikben újítok. Talán csak egy időre, de elbúcsúztam Balkáni Gerlémtől, amit már hetedik esztendeje rendületlenül töltögetek írásaimmal. Az ott elérhető tartalmaim átkerülnek ebbe az új blogba, a Kazohinára. Talán több lesz ez a tényleges változtatás, mint puszta próbálkozás új sablonnal, új színvilággal… Meglátjuk.

Fehérlófia és a Hétszünyű Kapanyányimonyók vacsorája