Ma ismét Bobby Darin jár az eszemben. Ne legyintsünk, hogy megint egy avitt, poros, molyrágta dal a múlt század ‘love and peace’ világából. Aktuális ez produkció ma is, nem is kicsit. Még akkor is, ha minden olyan mozgalom, szerzemény, gondolat, ami a szabadságról, a békéről, az egymás iránti megértésre törekvésről szól, az ma legalább is gyanús… Pedig nem kellene annak lennie. Ezt a bejegyzést már közel 8 éve írtam Bobby Darinról, miután legalább egy évtizede nagy rajongója vagyok művészetének. Darin nem is írhatott mást, mint ilyen dalokat. Az sem véletlen, hogy Tim Hardin vitte sikerre a Simple Song of Freedom címűt. És ez nem pusztán revans a Hardin-féle If I Were a Carpenter-ért… Ők annak a világnézetnek az elkötelezettjei voltak, ami a háborúk, véres forradalmak szörnyű évszázadában a humánum szigeteit képezték a hidegháborús hangulat, a nagyhatalmak, a média egyre inkább mindent elsöprő fölénye közepette. Az ő világukban ezek a fogalmak nem üresen kongó “marketing termékek”, hanem őszinte indíttatású vallomások eredményei. Tudták honnan jöttek, és ha nem is mindig sejtették, hogy hova tartanak, de ideáikból nem engedtek sosem. Azt pontosan érezték, hogy ők milyenné akarták tenni a világot jelenlétükkel és művészetükkel. Mindketten harmincas éveikben távoztak az életből, de ami utánuk maradt, arra mindig szükség lesz.