“Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban A felhőt nézem, mely violaszínben Valami távol muzsikára ballag Egy ismeretlen rétre, messze innen. Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet, Ki eljövendő, de még szunnyad egyet, Most készül bársony és smaragd zekéje S a barna föld ölén dús haja serked. Már néha sóhajtása száll s nyomába Fölneszel […]
“Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz, Te minden évben ékes és derűs, Te minden évben fiatal maradsz S az én szívemből lassan messze tűnsz…” Juhász Gyula: Fanyar tavasz, 1924.
Ma megint a Katona jutott eszembe. Visszagondolva, ennek a színháznak a repertoárja, a “habitusa” volt legnagyobb hatással rám. Egy olyan – méltán állíthatóan – világhírű előadásra emlékezek vissza, amely legalább egy tucat külhoni színház színpadán aratott sikert, s melyre a magyar színházlátogatók is úgy emlékeznek vissza, mint ami a magyar abszurd színjátszás mérföldkövét jelentette a […]
Valamikor, a ’80-as évek elején a már említett Katonában kezdték játszani, három fiatal, sokat foglalkoztatott és népszerű színész, Bán János, Dörner György, Gáspár Sándor közreműködésével. Aztán felújították, a szintén fővárosi Komédium színpadára került, és több száz alkalommal vitték sikerre, mindig teltházzal. Igen, ez volt a legendás Stílusgyakorlat. A Stílusgyakorlat. Raymond Queneau-nak, a francia avantgarde különös alakjának […]
Felfüggesztettem a napi zenei sorozatomat, mert egy másik témáról szeretnék írni az elkövetkező napokban. A színházról. A jó színházról. Valamikor a nyolcvanas és kilencvenes években nagy színházba járó voltam. Szerettem a fővárosi és a nem budapesti színházakat egyaránt. Határon túli produkciókat is volt alkalmam látni, jó sokat. Azokról a színészfejedelmekről nem is beszélve, akiket láthattam […]
K. úr családjával Szombathelyen élt, Indultak nyaralni, de a mama félt, Ne rohanjunk, Dönci! Olyan szép a táj, Tudják a gyerekek, te vagy a király! B. elvtárs Szegeden a Volgájába szállt, A hátsó ülésen a titkárnője várt, Hátraszól a sofőr: -Főnök, mi a cél? Gyerünk Balatonra, ami belefér! Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac, […]
A mai posztban maradok a színes bőrű előadóknál, ezen belül is a soul-, blues- és gospel ihlette sokszoros Grammy-díjas amerikai énekesnőnél, Aretha Franklinnál. Mahalia Jacksonhoz hasonlóan, ő is tizenévesen kezdett komolyan énekelni, elsősorban gospelt, majd megragadta a rhythm and blues műfaja, végül az érzelmesebb soul hangzásnál kötött ki. Közel hat évtizedes alkotói pályája során előadott […]
Az ország településszerkezete térségenként és megyénként eltérő. Magyarország leginkább elaprózott településszerkezetű tájai a Dunántúlon az Őrség, a Vasi-hegyhát, a Zalai-dombság, a Hetés, Zselic, Ormánság, Hegyhát, Völgység, illetve az Északi-középhegységben a Cserehát, az Aggteleki-karszt, a Zempléni-hegység és a Hegyköz. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 402 olyan település volt, amelynek a lakosságszáma nem érte el a 200 […]
Ma újabb zenei irányzat nagy sztárját elevenítem fel, a már több mint 43 éve elhunyt ameikai Mahalia Jacksont. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ő minden idők legnagyobb gospel énekesnője. A gospel műfajé, amelyet minden ízében a magáénak érzett. Szegény, fekete munkáscsaládból származott, apja dokkmunkásként kereste a kenyerét, emellett baptista prédikátor volt. A Mahalia Úr iránti szeretete […]
Ma egy világhírű magyar zeneszerző dalát veszem sorra: Joseph Kosma, azaz Kozma József Autumn Leaves (eredetileg Les feuilles mortes) című szerzeményét, melynek szövegét Jacques Prevet írta. Ennek a mára valódi jazz- majd pop sztenderddé váló kompozícióról sok érdekesség ismert, amelyet előadott Edith Piaftól Doris Dayen át Frank Sinatráig, Miles Davistől John Coltranen át Diane Krallig […]
⧉ Kazohinia 