Új témába, új sorozatba kezdek – az animációról. Mindenféle szerénytelenség nélkül John Halas egykori animációtörténeti sorozatának címét veszem kölcsön. Sok évtizede foglalkozom abszolút amatőr szinten az animációval, elsősorban “fogyasztóként”, másodsorban a rajzfilm történetével, különös tekintettel a méltán világhírű magyar alkotók életművére. Ez a katalógus, amit itt felvonultatok, azonban ad hoc születik, hangulataim időnkénti lenyomataiként. Az […]
“Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek el sem hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén, gyilkos sugarakat az éjben, a Tannhäuser Kapunál. Mindezek, mint a pillanatok elvesznek az időben. Mint könnyek az esőben. Az idő lejárt…”
Törékeny lelki alkata, korán őszült fürtjei, már-már gátlásos, görcsösen vívódó, intellektuális habitusa olyan kincseket rejtett, melyek színészkirállyá tették. Bölcs bizonytalansága, érzékeny, mesterkéltséget, szolgalelkűséget, megalkuvást nem tűrő személyisége emelte a legnagyobbak közé. Számomra Ő mindig Versinyin marad. A boldogtalan, félelmekkel, elfojtott vágyakkal, indulatokkal teli, szeretetéhes férfi alakja. Nem lehetett nem beleszeretni. Olyan szomorúan, reményvesztetten, szentimentálisan és […]
Isten Veled! Legyen könnyű a föld.
A sokáig Magyarországon alkotó, majd Svájcba települt Csík Gusztáv 1943-ban született Egerben. A Zeneakadémia befejezése után gyorsan bekerült a hazai jazz életbe. A budapesti közönség a Dália Jazz Clubban figyelt fel rá, ahol Pege Aladárral együtt játszott. Ebben az időszakban alapította első zenekarát is. Ezután következett a nemzetközi sztárokkal való közös munka: többek között Dizzy Gillespie, […]
“Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén.” Tóth Árpád: Meddő órán, 1908.
“Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban A felhőt nézem, mely violaszínben Valami távol muzsikára ballag Egy ismeretlen rétre, messze innen. Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet, Ki eljövendő, de még szunnyad egyet, Most készül bársony és smaragd zekéje S a barna föld ölén dús haja serked. Már néha sóhajtása száll s nyomába Fölneszel […]
“Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz, Te minden évben ékes és derűs, Te minden évben fiatal maradsz S az én szívemből lassan messze tűnsz…” Juhász Gyula: Fanyar tavasz, 1924.
Ma megint a Katona jutott eszembe. Visszagondolva, ennek a színháznak a repertoárja, a “habitusa” volt legnagyobb hatással rám. Egy olyan – méltán állíthatóan – világhírű előadásra emlékezek vissza, amely legalább egy tucat külhoni színház színpadán aratott sikert, s melyre a magyar színházlátogatók is úgy emlékeznek vissza, mint ami a magyar abszurd színjátszás mérföldkövét jelentette a […]
Valamikor, a ’80-as évek elején a már említett Katonában kezdték játszani, három fiatal, sokat foglalkoztatott és népszerű színész, Bán János, Dörner György, Gáspár Sándor közreműködésével. Aztán felújították, a szintén fővárosi Komédium színpadára került, és több száz alkalommal vitték sikerre, mindig teltházzal. Igen, ez volt a legendás Stílusgyakorlat. A Stílusgyakorlat. Raymond Queneau-nak, a francia avantgarde különös alakjának […]
⧉ Kazohinia 