„Azért született a világra, hogy mosolygó, színes arcával mindenkit meghódítson, akinek egyszer a keze ügyébe kerül, vagy akinek pillantása reá esik, de örökösen csak a hátát mutogatja, a hátát, amin ott van a számla, amit fizetni kell… ”

Számolócédulák

Valamikor a XX. század első éveiben a vásárlók szívéhez és zsebéhez – akárcsak ma – a szemén keresztül vezetett az út. De egészen másképpen, mint manapság… A számolócédulák a XIX. század utolsó harmadának találmányai. Fénykorukat a századforduló idején élték, elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia területén, ahol hihetetlen mennyiségben nyomtatták áruk, cégek szolgáltatások bemutatására. A számolócédulákat leginkább szatócsboltok, vegyeskereskedések, fűszer- és csemegeüzletek, kávéházak használták, melyeket tömbökben kaptak a nagykereskedőktől és a gyáraktól. Persze a kiskereskedők saját vállalkozásukat hirdető cédulákat is csináltattak, viszonylag kis példányszámban, a már akkor is szép számú gyűjtői kör legnagyobb örömére.
Ezek a grafikai, iparművészeti kis remekek, a fogyasztói captatio benevolentiae humorral kreativitással megalkotott segédeszközei: tipográfiájuk, szövegezésük egy letűnt világot idéznek. A művészi és nyomdai kivitel színvonalát a megrendelők igényessége és nem utolsó sorban anyagi lehetősége határozta meg. A kor neves művészei, Berény Róbert, Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Faragó Géza, Macskássy Gyula alkottak ilyen cédulákat, melyek elsősorban  kőnyomatos technikával készültek.

Számolócédulák