Nos, megint a kis magyar underground… A ’70-es évek végétől kezdődő különös, izgalmas és végtelenül szomorú kelet-európai rock ‘n’ roll alternatív és punkos zöngékkel színezett története a Balaton zenekar meséje is egyben. Magam később, csak a ’90-es évek elején ismertem meg a csapatot, amikor Ef. Zámbó Istvánékhoz csatlakozva fel-feltűntek a pesti éjszakában a Vető, Víg, Wahorn és Menyhárt szerzeményekkel. A Bizonytalan randevút is inkább Zámbó Öcsivel hallgattam sokat: az időtlen és dekadensen idétlen szöveg akkor is, most is passzolt lelki állapotomhoz, mert, hogy nem nagyon változunk, s amúgy sincs új a nap alatt. S mert, amikor Balatont hallgatok, akkor az A.E. Bizottság veretes mondata cseng a fülemben, azaz, hogy nem kell a púder, nem kell a vaker, nem kell a diszkó, nem kell a punk, csak egy: az undorgrund.

Csendben fogsz oszlani majd a bokorban, 
Ott, ahol a cigit szívják a csajok, 
Fékezz le még most, mielőtt szétmész, 
Mondd azt: egy új nőt akarok.