Bill Wilson Európában egy kevéssé ismert zenész, de hazájában, az Egyesült Államokban is meglehetősen alulértékelt alkotó. Pedig az az erőteljes hangzás, a folkos hagyományokat és a blues újszerű lüktetését egyszerre hordozó líraisága lenyűgöző. Férfias érzelem, keserű és mégis az élet szeretetétől teli dalai meghatározó társai hétköznapjaimnak.

Wilson Indiana Államban, Lebanonban született, 1947-ben. Fiatalon, mindössze 19 évesen csatlakozott az amerikai légierő kötelékébe, így hamarosan a vietnámi háborúban találta magát. Vietnámból hazatérve szolgálatának utolsó éveit, 1968-tól 1970-ig, a texasi Bergstrom légibázison töltötte. Bill ekkora már elismert helyi dalszerző és énekes volt, hiszen minden szabad estéjét a texasi főváros, Austin éjszakai klubjaiban töltötte, hogy muzsikálhasson. Zenésztársával és barátjával, az austini születésű folk-blues gitáros-énekessel, Cody Hubachkal (1944-2003) sokat játszott együtt. Cody mutatta be Wilsont a Sonobeat Records független lemezkiadó cégnek, amely Bill Josey és fia, illetve Rim Kelly vállalkozásaként jó néhány kiváló előadónak biztosított lehetőséget akkoriban arra, hogy kislemezt vagy demó albumot rögzíthessen. Wilson 1969-től dolgozott együtt kisebb nagyobb megszakításokkal Joseyékkal.

Ebben az időben vette fel azt a demót, amiből csak néhány tucat példány készült csak, ezért egy-egy ilyen felvétel fellelése igazi ritkaságnak számít . A ma egyre ismertebb és egyetlen igazi albumát azonban nem a Sonobeatnál, hanem a Columbia Recordsnál vette fel 1973-ban. Ennek címe Ever Changing Minstrel, melyen a Pay Day Give Away című, alább meghallgatható szám is szerepel.

Ez a nóta egyébként hallható a Cohen fivérek által inspirált Fargo című amerikai krimisorozatban is, mégpedig a 2. évad egy autós üldözéses jelenetében. Bill Wilson lemezének megjelenését követően – melynek érthetetlen módon nem lett különösebb visszhangja – a ’70-es évek közepén kiszállt a zeneiparból. Hivatalosan tehát ő is egy ún. egylemezes előadóként tűnt el a süllyesztőben, meglehetősen érdemtelenül. Történt mindez annak ellenére, hogy még rögzített jó néhány dalt, de ezek nem jelentek meg LP formátumban, sőt alkalmanként még fel is lépett, de a tudatos és promótált zeneipari jelenlét valószínűleg nem vonzotta. Aztán, ahogy teltek, múltak az évek, annak a bizonyos egyetlen “igazi” lemeznek a dalai egyre kultikusabbá váltak. Személyét is egyre több leganda kezdte övezni. Személyét egy névrokonával, a nála jóval ismertebb és jó néhány évvel idősebb Wilsonnal, egy üzletemberrel keverték, aki nem más volt, mint az alkoholizmus kezelésére szakosodott, a világ legismertebb önsegítő szervezetének, az Alcoholics Anonymousnak (AA) a társalapítója. Ez a Wilson volt az, aki kidolgozta a máig alkalmazott “12 lépés” programot az alkoholbetegség “gyógyítására”.

A mi Wilsonunk életéről azonban keveset tudunk, de annyit biztosan, hogy negyvenes évei közepén, 1993-ban szívrohamban vesztette életét. Kivételes képességű, sokat látott country-rock-blues művész volt, háborús veterán, dalszerző, kiváló hangszeres tudással, autentikus déli amerikai életérzéssel, hangulattal és történetmeséléssel. De amíg hallgatjuk a dalait, addig velünk marad, szerencsére!