Ma megint egy legendára emlékezünk, aki sajnos már nincs köztünk: Lou Reedre. Az amerikai rockzenész-zeneszerző-képzőművész másfél évvel ezelőtt hunyt el, 71 éves korában. Tevékenységének, munkásságának kulturális hatása óriási volt és ma is az: még a legújabb generációk zenei ízlését is meghatározzák azok a színek, hangulatok, harmóniák és diszharmóniák, amelyekkel ő frissítette fel és újította meg […]

Az angolszász rocktörténet újabb legendás alakja van ma soron: a brit “lassúkezű” zeneszerző-gitáros-énekes, a világ egyik legnagyobb hatású rockzenésze, Eric Clapton. A szintén rocklegendává vált Cocaine című szerzeményét választottam hatalmas repertoárjából. Mint szólókarrierjével, mint a rövid életű, de igen jelentős zenei örökséget maga után hagyó Cream zenekarban eltöltött éveivel minden idők legfontosabb blues-rock zenészei közé […]

Úgy látszik, a legendás zenekarok világában maradok még néhány napig. A mai este a Deep Purple jutott eszembe, mint korai zenei ízlésem fontos alakítója. Az angolszász rock, hardrock, progresszív- és blues-rock hatalmasságai a Zeppelinhez hasonlóan 1968-ban lettek zenekarrá. Egyik kedvenc felvételemet választottam tőlük, a Strange Kind of Women-t, amely az 1970-ben megjelent Black Night című […]

Ezen a szomorkás téli napon a rocktörténelem egyik legnagyobb és hardrockos hangzása ellenére az egyik legérzelmesebb számára esett a választásom, a világ talán valaha volt legnépszerűbb angolszász zenekarának közismert szerzeményére, a Led Zeppelin Stairway to Heaven címűre. A Zeppelin hatása a rock- hardrock-, pszichedelikus elemekkel vegyített heavy metal műfajában a ’70-es évek elejétől máig meghatározó. […]

Szomorkás téli hanglatok helyett igaz örömzenét kerestem mára. Nagy kedvencem a megunhatatlan Santana a mai előadó. Santana a mexikói gitárzseni, akit nagyon sokféle kultúrájú és ízlésű ember hallgat rajongással. Szenvedélyes, latinos, helyenként egészen tánczenéhez illő ritmusai keverednek a rock, a jazz és néhol még a blues harmóniáival is. Műfaja sajátos fúzióként jelenti egyszerre a latin-rock […]

Ma egy számomra korábban ismeretlen fiatal magyar blues zenész felvételei közül választottam egyet. Nem ismerem az előadót, csak hallom az alább linkelt felvételen, hogy John Lee Hooker vagy Lightnin’ Hopkins öröksége, az igényes, akusztikus, country elemekkel vegyített, patinás blues hangzás tovább él tehetséges, kortárs művészek jóvoltából. Írta: Ráczné Szabó Rita

Ki hinné, hogy immár közel húsz esztendeje hunyt el Ivánka Csaba. A zseniális színész-rendező-költő-író és nem utolsó sorban zenész. Zenekarát, a Topó Neurockot a ’80-as évek elején alapította akkori Nemzeti Színházban és a Várszínházban dolgozó kollégáival: a Csíksomlyói Passió című előadásra készülő társulati tagokkal hozta létre a formációt. A kezdő csapatban találhatjuk a Neurock mellett […]

A Palermo Boogie Ganget a ’80-as évek végén újjáalakult összetételben ismertem meg. Ekkor a frontember már Fekete Jenő volt, Szabó Tamás szájharmonikán játszott, Mezőfi István Fifi dobolt, Bacsa Gyula zongorázott és az azóta elhunyt Kepes Róbert basszusgitározott. Sokan megfordultak a ’90-es években a zenekarban: Flór Gábor, Flór Noémi, Takács Tamás, Krunovszik Gábor, Makó Mikós, Kuncser […]

Eddig eléggé el nem ítélhető módon magyar szerzők, zenészek magyarul előadott produkcióit nem idéztem fel. Pedig fiatal éveimben legalább annyi magyar zenekar határozta meg zenei ízlésemet, mint angolszász, francia vagy éppen ausztrál. Egyik ilyen felejthetetlen zenekar volt a Wei Wu Wei. A ’80-as évek végén alakultak, tagjaik képzett zenészek voltak: Somogyi Ferenc, Flór Gábor, Flór […]