52. Minden napra egy jó zene – Jefferson Airplane Somebody To Love

Ma a hajdan világszerte nagyon népszerű San Francisco-i pszichedelikus rockbanda 1960-as évekbeli örökzöldjét hallgatom. Ez az alább látható felvétel már a zenekar Grace Slick-korszakából való, és a Jefferson Airplane egyik legemlékezetesebb, woodstocki produkciójának felvétele, a Somebody to Love. “When the truth is found To be lies And all the joy Within you dies Don’t you […]

51. Minden napra egy jó zene – Benny Goodman Quartet Flying Home

Ma a swing királyának Benny Goodman zenekarának a ’30-as évek végén rögzített egyik legnépszerűbb produkcióját, a Flying Home-ot hallgatom újra. Goodman a ’20-as évek Amerikájában kezdte pályafutását. Mindössze 17 éves volt, amikor Ben Pollack zenekarának klarinétosaként érkezett New Yorkba, az amerikai zeneipar fellegvárába. Tehetségére hamar felfigyeltek, és első kottája a “125 Jazz Breaks” 1927-ben jelent […]

50. Minden napra egy jó zene – Joan Baez Sweet Sir Galahad

45 éve jelent meg ez a gyönyörű szerzeménye Joan Baeznek. Ma eszembe jutott, vágytam újrahallgatni. Ez a felvétel 1995-ös, és egészen fantasztikus, hogy a semmivel össze nem téveszthető, kristálytiszta hangja még ugyanolyan csodálatosan szól, mint amikor először énekelte ezt a balladát a woodstocki fesztiválon. Well, you know I think my fate’s belated Because of all […]

… a szó nekem ópium

Romló, ernyedt, fáradt élet; Beteg, kínnal teli testet cipelve. Hajnal virrad, éjszaka jön, S nincs vége, csak monoton Zakatol az idő. Nincs szárnya, nincs lelke sem, Csak karmai kopognak a tudat kíntól Szivárgó ösvényein. Várni kell, mert diktál a Teremtő, S, mert nincs kegyelem. Elengedni készül mindent A zsibbadó hús, a mulandó anyag. De valami […]

Gerincműtétemre készülve…

“(…) És már egy nagy sajgó gerinc vagyok – Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztánRontsak. Azért ameddig csak birom, csinálom,Bár kezemen csalánmart hólyag ül.S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,Állom. “ József Attila: Lázadó Krisztus (1923.)  

Barátom emlékére

Már hónapokkal ezelőtt elment. Nem tudtam róla. Sőt, az utóbbi időben, az elmúlt 16-17 évben őróla sem tudtam semmit. Arról, hogy hogyan él, mit csinál, csak sejtéseim voltak. Mindig kedveltem, szerettem, része volt a fiatalságomnak. Sokszor eszembe jutott, csak úgy. Nem gondoltam, hogy találkozni fogunk, bár lett volna mit mesélnünk egymásnak. De mégsem gondoltam. Viszont […]

Októberi délután

“(…) Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvü oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. (…)” József Attila: Ősz  – részlet

Hádész hétköznapjai – immár egyedül

Megrendült. Kutyául. Várta, kereste a barátot, a majdnem-testvért. Aztán beletörődött. Megnyugodott. A sorház is megbontásra került. Egy kutyaház áll most már az udvaron. Egy vizes- és egy etető tál. Jobban figyel ránk, jobban ragaszkodik. Együtt érzünk vele. És szeretjük a kedves és jó kutya pajtást.