Ma az eddigi válogatásokhoz képest, kissé rendhagyó módon, egy igazi brazil bossa nova produkciót idézek fel. A népszerű és “könnyebben fogyasztható” jazz-irodalomnak egy jól ismert, és sok más feldolgozásban tovább élő darabját, a Girl from Ipanema-t a Gilberto házaspár előadásában. Ezt a zenét szintén Édesapámnak köszönöm: gyerekkorom kedvelt és megnyugtató slágere volt ez az érzelmesen […]
balkani gerle bejegyzései
Visszatérek Amerikából az angol zenészek világába. A mai szerző a brit blues zene doyenje, John Mayall és ’60-as években alapított zenekara a Bluesbreakers. Ez a blues formáció az, amely talán a valaha volt legtöbb világsztárt tudta tagjai között, úgy, mint például Eric Clapton , Peter Green , Jack Bruce , John McVie , Mick Fleetwood , […]
Bobby Darin IV. rész Nos, a mai nap posztjával azt hiszem, elbúcsúzom egy kis időre Bobby Darintól. Az alábbi briliáns felvételen egyszerre showman, zenész, énekes és táncos, azzal a szinte mágikus, delejes viszonnyal megfejelve az előadást, amit a mikrofonnal folytat. Azt lehet mondani, nem mentes ez a jelenet attól, amit Póka Egon úgy fogalmazott meg, […]
Bobby Darin III. rész Bobby Darin a Muddy Waters által világszerte ismertté és népszerűvé tett Got My Mojo Working című sztenderdet játssza a ma ajánlott 1976-os felvételen. Darin a bluest is elképesztően jól adja elő, még ha egyszerre xilofonozik és szájharmonikázik is közben. Tele van energiával, humorral: pezsgő, üdítő a produkció, annak ellenére, hogy töredékes […]
Bobby Darin II. rész Ma szintén nem egy saját Darin-szerzeményt szeretnék posztolni, hanem egy – egyébként sokak által előadott – érzelmes Paul Simon dalt, a Bride Over Troubled Watert, ami Simon és Garfunkel utolsó közös lemezén jelent meg 1970-ben, és mely lemez a rákövetkező évben rögtön 4 Grammy-díjat nyert el. Itt Darint nem táncosként, sőt […]
Bobby Darin I. rész Ma egy sorozatot kezdek a napi jó zenéken belül, annak ellenére, hogy megígértem magamnak, nem mondok le a változatosságról, ami a kedvenc előadók és zenéik válogatását illeti. Ám most mégis engedek annak a kísértésnek, hogy a korábban posztolt írásomat Bobby Darinról megfejeljem legjobb felvételeinek bemutatásával. A Darin által képviselt zenei stílus […]
Ma Arlo Guthrie-ra és jól ismert szerzeményére, a woodstocki fesztiválon is előadott Coming In To Los Angelesre esett a választásom. Arlo Guthrie egész családját áthatotta a különböző művészeti ágak iránti elkötelezettség: apja a híres amerikai folkzenész – a blog egyik bejegyzésében Donovan kapcsán emlegetett – Woody Guthrie, anyja profi kortárs táncos, nagyanyja jiddis költőnő, nővére […]
Ha nem is volt szuper, de mégiscsak szép nagynak látszott a Hold minap kora délután. Hát kattintottam, különösebb profinak látszó előkészületek nélkül, csak úgy kézből exponálva. Ha messze nem is tökéletes, de szeretem ez a fotót.
Tóth Árpád ezt a versét egy esztendővel a halála előtt írta. A Nyugat emlékszámmal adózott “törékeny hercegének”. Később pályatársa, Szabó Lőrinc ekként fogalmazott róla: “Tóth Árpádnak éreznie kellett, hogy neki is grófi vagy hercegi rangja van a magyar lírában, és hogy amit csinált, az romolhatatlanabb és kikezdhetetlenebb, mint sok más ünnepi alkotás.”
Ma – a tegnapi nap bejegyzésében felelevenítettekhez hasonlóan – egy olyan csodálatos egymásra találás történetét idézem fel a rock történetében, ami nagyon komoly és fajsúlyos produkciók megszületését tett lehetővé. Nagy és örök kedvencem, a rajongva tisztelt Eric Burdon – aki ennek a blognak a megszületését is inspirálta – és a kiváló zenészekből álló funk-jazz-rock banda […]
⧉ Kazohinia 