Emlékek egy városból (Memories of a city) Rendező: Peter Hutton, Monory Mész András Zene: Másik János Balázs Béla Stúdió 1984. Helyszín: Budapest Íme, szubjektív fotó válogatásom a filmből: Ez volt az én városom. Az ostoros lámpák tompa fényeivel, a monokróm hangulattal, az ismerős kopottsággal, a repedezett, helyenként még golyónyomokkal borított falakkal, a szelíden szürkülő homlokzatokkal. […]
balkani gerle bejegyzései
Impressively stylish, effectively moody and intelligent in its investigation of the frustration of circumstance and loneliness, Phoenix’s masterpiece is the real deal as a study of masculinity.
hear it, read it, feel it – pretty trippy Love still hurts my tired eyes ’cause I refuse to pass you by Come with me until we find Peace in the garden of my mind Your love’s the key, now open the door To a beauty you’ve never known before The things you want are […]
s meg kell a búzának érni, a hajamnak megőszülni, babám, jaj. megőszülők bánatimban, babámnak a két karjában, anyám, jaj. hozd fel Isten azt a napot, ki felsüti a harmatot, babám, jaj. a harmatot a mezőből, a bánatot a szívünkről, anyám, jaj.
Valamikor személy szerint nekem is fontos nap volt december elseje. Szerettem a Rádiót. Először csak hallgatni, hiszen azon nőttem fel. Aztán, közel 18 évvel ezelőtt munkatársa lehettem az intézmények. A december elsejére mindig izgalommal készültünk. Mert fontos volt a küldetés, a mindenkinek szóló hullámhosszokon. Nem akarom túlbeszélni, hiszen az, és úgy már régen nem létezik. […]
A képre kattintva bele is lehet nézni a fiatal alkotó fotóiba. Az animációit egy másik blogon teszi közzé hamarosan.:)
“Szólnom kell akármit is és ha már együtt vagyunk, hát nektek beszélek. Mindegy, ha azt is hiszem, hogy magamnak szólok. Néha meghalljuk nevünket, de akkor ott vagyunk, ahol a madár se jár A fergeteg ormán sugárzunk fölfelé messze a sugarak portengerétől Csak a szívünkből zuhanó szelek lengetnek fölfoghatatlan villamosságot Följebb tolom fejemről a fellegeket, de […]
Sokat gondolok Rád. Távoli, különös és fantasztikus utazásaimon, amikor úgy képzelem, hogy Veled vagyok. Megosztom, ami fáj, s amit Te is érzel. A vágyakat, s a legjobb szándékokat, amit úgy tudnánk magunkénak, ha lehetne, hogy az javára váljék a világnak. Hiszen úgy lenne csak érdemes. Egy pohár igazán jó bor mellett keresem Veled az igazságot, […]
(az élet, s a halál, dolgai) Kedves Barátom! Varju! Te Művész vagy. A ceruzád mindenütt nyomot hagy, akár írsz, akár firkálsz, ahogy te nevezed. A szívben, a lélekben és az agyban is. Igazi vagy. Őszinte. Nem tűröd a hazugságot. Mert csak így lehet embernek maradni. Alkotónak pedig csak így érdemes. Máshogyan nem is lehetne. Egyszer […]
“Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak – elmék vagyunk!” József Attila: Levegőt! 1935., részlet Új sorozatot kezdek, versekkel és képzőművészeti alkotások felidézésével. Mert kell, hogy szétnézz merengve és okos / fejeddel biccents, s mégis remélj!
