Ó, azok a csodálatos férfiak…

Nem tudom, mennyire látszik, érződik, hogy női szemmel-aggyal-füllel szűröm át a világot magamon, és hogy ami leülepszik mindabból, amit látok, hallok, az a sok különös, érdekes, érdektelen, közömbös, káprázatos, színes és fakó képzet, az mind egy női lélek fövenyére gurul. Nos, miután ez tagadhatatlanul így van, nem lehet megkerülni, hogy ne soroljam elő azokat a […]

A csillagos ég fölöttem, és az erkölcsi törvény bennem…

Nem jó már megint a halállal parolázni, de ismét emlékezni kell. Elhunyt egyetemi tanáromra, Poszler Györgyre. Mert elment a Poszler. 84 esztendős volt. Mindig aggodalommal teli feszültséggel ültem be a Kant előadássorozat óráira. Tudom-e majd követni, rá tudok-e hangolódni kellően? Érdemes-e egyáltalán jegyzetelni, vagy “csak” hallgatni, figyelni kell? Úgy emlékszem, a Múzeum körúti épületek valamelyikében […]

47. Minden napra egy jó zene – Mississippi Fred McDowell You Gotta Move

Be kell vallanom, hogy a ma posztolt szerzeményt, a You Gotta Move-ot előbb ismertem a Rolling Stones 1971-es, Sticky Fingers című albumáról: nyilván némileg jobb a PR-juk világszerte, mint Mississippi Fred McDowellnek, aki egy igen kiváló, autentikus country-blues szerző és előadó volt, s a hetvenes évek elején hunyt el. McDowell nagy utat tett meg a […]

46. Minden napra egy jó zene – T.Rex Children Of The Revolution

A mai zenei poszt főszereplője a T.Rex zenekar, azaz inkább maga a frontember, Marc Bolan. Hamisítatlan, ikonikus popsztár volt a ’70-es években: jellegzetesen feminin külsőjével, extravagáns öltözékével, kihívó pózolásával: igazi ‘glam rock hero’, amit megelőzött a piperkőc, alsó középosztálybeli jól öltözött, anti-rocker arculat, a szubkultúra szagú mod, amelyet szintén nagy átéléssel képviselt. Ez a zenész, […]

Vendredi soir (Friday Night) – directed by Claire Denis

This film’s one of my favorite. The screenplay based upon Emmanuèle Bernheim’s novel of the same name. The film premiered at the 2002 Venice Film Festival. Cast: Valérie Lemercier (Laure) and Vincent Lindon (Jean). “Between Laure and Jean, almost no word is exchanged; almost no explanation is offered to us. This is Denis’s initial tour […]

Az animáció mesterei – Home Sweet Home (2013.)

Új témába, új sorozatba kezdek – az animációról. Mindenféle szerénytelenség nélkül John Halas egykori animációtörténeti sorozatának címét veszem kölcsön. Sok évtizede foglalkozom abszolút amatőr szinten az animációval, elsősorban “fogyasztóként”, másodsorban a rajzfilm történetével, különös tekintettel a méltán világhírű magyar alkotók életművére. Ez a katalógus, amit itt felvonultatok, azonban ad hoc születik, hangulataim időnkénti lenyomataiként. Az […]

Blade Runner 1982.

“Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek el sem hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén, gyilkos sugarakat az éjben, a Tannhäuser Kapunál. Mindezek, mint a pillanatok elvesznek az időben. Mint könnyek az esőben. Az idő lejárt…”

“Jól esik magamban regisztrálni a világot”…

Törékeny lelki alkata, korán őszült fürtjei, már-már gátlásos, görcsösen vívódó, intellektuális habitusa olyan kincseket rejtett, melyek színészkirállyá tették. Bölcs bizonytalansága, érzékeny, mesterkéltséget, szolgalelkűséget, megalkuvást nem tűrő személyisége emelte a legnagyobbak közé. Számomra Ő mindig Versinyin marad. A boldogtalan, félelmekkel, elfojtott vágyakkal, indulatokkal teli, szeretetéhes férfi alakja. Nem lehetett nem beleszeretni. Olyan szomorúan, reményvesztetten, szentimentálisan és […]

45. Minden napra egy jó zene – Joan Faulkner & Csík Gusztáv Trió

A sokáig Magyarországon alkotó, majd Svájcba települt Csík Gusztáv 1943-ban született Egerben. A Zeneakadémia befejezése után gyorsan bekerült a hazai jazz életbe. A budapesti közönség a Dália Jazz Clubban figyelt fel rá, ahol Pege Aladárral együtt játszott. Ebben az időszakban alapította első zenekarát is. Ezután következett a nemzetközi sztárokkal való közös munka: többek között Dizzy Gillespie, […]