Hamarosan itt van a karácsony. Készülődünk. Hol pusztulást és halált hoz, hol pedig ragyogást, boldogságot, fényűzést. A szenvedés, a bosszú, a harag, a gyűlölet és a vér nyugtalanító árnyat vet a jóléti társadalmak mézeskalácsszagú, bejgli majszolós meghittségére. Öncsalás abban a hitben ringatni magunkat, hogy békés családi együttlétben beteljesedik az ádventi várakozásunk. Mert az a várakozás […]
Amikor rátaláltam erre a fotóra, mindenféle megjegyzés nélkül, Radnóti soraival posztoltam. Aztán egyre többet néztem ezt a képet. És sok gondolat, érzület kezdett kavarogni bennem. Látom ezt a pillanatot. A fájdalmában, félelmében szinte visító férfit, amint két kislányt tart a karjaiban, és kétségbeesve menekül a romokon bukdácsolva. A két gyerek a sokktól szinte bénultan, értetlenül […]
Előre kell bocsátanom, hogy, amint az a blog írásaiból talán sejthető, azokról a dolgokról írok leginkább, amelyek foglalkoztatnak, azokról az alkotásokról, amelyekért rajongani lehet. Amelyekről lehet szuperlatívuszokban beszélni. Mert látnunk kell, hogy vannak ilyenek, még ha a manapság mindent behálózó média kevéssé beszél ezekről, hiszen a művészi teljesítményt általában nehézkesen lehet a közízlést kiszolgáló “szenzációként” […]
Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek és távolba roppant tűzcsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult körötte láng gyult, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent. Kosztolányi Dezső: Hajnali Részegség (1933.,részlet)
Hogy szikrázott! Milyen örjöngve lángolt! Micsoda eszeveszett tombolás volt! S ebből se maradt utoljára más, mint egy maroknyi hamvadó parázs. Rónay György: Naplemente
Pál Adriennen felbuzdulva megnéztem Kocsis Ágnes másik, 10 esztendővel ezelőtt készült játékfilmjét is, a Friss Levegő címűt. Nem csalódtam, egyáltalán nem. A hangulat, a rendszerváltozás utáni évek sivár, lehangoló, minimalista, “úti szürke” és valóságos retrója nagyon ismerős. Én is ezekben az években voltam fiatal. A szagok, a zörejek itt vannak a fejemben. A PVC padlón […]
Az elmúlt hetekben jártam a Balaton-felvidéken, a Tapolcai-medencében. Ott láttam a lenyűgözően titokzatos Tanúhegyeket. A Pannon-beltenger rejtélyes évmillióinak emlékeit zárják magukba ezek a különleges geológiai képződmények. A ködös, párás és hideg időben még inkább kifürkészhetetlennek tűnt méltóságteljes hallgatásuk. A évmilliók végtelen csendje megrendítő. Fotók: Ráczné Szabó Rita
Szinte lehetetlen lenne felsorolni, mennyi arca van ennek a színész-zseninek. Lenyűgöző férfi, féktelen és kreatív művész. A neten tallózva válogattam ezt a néhány portét róla. Hiába, megint egy színészkirályba botlottam. Az ő királysága a sokszor nyomasztó dekadencia. Filmjeivel a romboló deviancia, a kegyetlen macsó vagy a sebezhető férfilélek birodalmába repít. Hát, mi tagadás, jó vele […]
All is lost. A film három évvel ezelőtt került a mozikba. Kellően megdöbbentve a Robert Redford névre még tóduló nézőket. Ez az alkotás ugyanis nem egy tipikus közönségfilm. Monodráma. Szavak nélkül. 8 nap története az óceán nyílt vizén. Harc az elemekkel, a fáradó, zsibbadó izmokkal, az ember testi-lelki esendősége adta elfáradással. Kicsinységünkkel, a természetbe vetett, […]
Ezt a három filmet az utóbbi időben láttam vagy néztem újra. Minden bizonnyal Meryl Streep a kortárs színművészet királynője a glóbuszon. Szóval anélkül, hogy a filmek elemzésébe kezdenék, első körben csak lejegyzem a címüket. 1. One True Thing, 1998. Rendezte: Carl Franklin; a további szerepekben Renée Zellweger és William Hurt. 2. Hope Springs, 2012. Rendezte: […]
⧉ Kazohinia 