… a szó nekem ópium

Romló, ernyedt, fáradt élet; Beteg, kínnal teli testet cipelve. Hajnal virrad, éjszaka jön, S nincs vége, csak monoton Zakatol az idő. Nincs szárnya, nincs lelke sem, Csak karmai kopognak a tudat kíntól Szivárgó ösvényein. Várni kell, mert diktál a Teremtő, S, mert nincs kegyelem. Elengedni készül mindent A zsibbadó hús, a mulandó anyag. De valami […]

Gerincműtétemre készülve…

“(…) És már egy nagy sajgó gerinc vagyok – Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán Rontsak. Azért ameddig csak birom, csinálom, Bár kezemen csalánmart hólyag ül. S ha vihar jönne, mint a korhadó fa, Állom. “ József Attila: Lázadó Krisztus (1923.)  

William Wallace, a Bátorszív

“Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. „Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sírva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!” Arany János: A walesi bárdok

Róma bukása…

Róma összeomlásának okaira számtalan elmélet létezik: több tényező alakította az öröknek és legyőzhetetlennek hitt birodalom sorsát, s amelyek akár együttesen is okozhatták a birodalom végét. A Római Birodalom az időszámításunk szerinti 2-3. századig Európa vezető és szinte megingathatatlan (katonai) hatalma volt, azonban a keletről érkező hatalmas germán áradatnak hosszútávon már nem volt képes ellenállni. Róma […]

Törpefalvak Magyarországon

Az ország településszerkezete térségenként és megyénként eltérő. Magyarország leginkább elaprózott településszerkezetű tájai a Dunántúlon az Őrség, a Vasi-hegyhát, a Zalai-dombság, a Hetés, Zselic, Ormánság, Hegyhát, Völgység, illetve az Északi-középhegységben a Cserehát, az Aggteleki-karszt, a Zempléni-hegység és a Hegyköz. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 402 olyan település volt, amelynek a lakosságszáma nem érte el a 200 […]

Februári Hold

Ha nem is volt szuper, de mégiscsak szép nagynak látszott a Hold minap kora délután. Hát kattintottam, különösebb profinak látszó előkészületek nélkül, csak úgy kézből exponálva. Ha messze nem is tökéletes, de szeretem ez a fotót.  

A Hold leckéje

Tóth Árpád ezt a versét egy esztendővel a halála előtt írta. A Nyugat emlékszámmal adózott “törékeny hercegének”. Később pályatársa, Szabó Lőrinc ekként fogalmazott róla: “Tóth Árpádnak éreznie kellett, hogy neki is grófi vagy hercegi rangja van a magyar lírában, és hogy amit csinált, az romolhatatlanabb és kikezdhetetlenebb, mint sok más ünnepi alkotás.”