Szinet hihetetlen, hogy belevágtunk. Nincs elég bajotok? Nincs elég dolgotok? – kérdezhetné joggal bárki. De. Rengeteg, több, mint amit győzünk. És mégis. Új vállalás. Mégpedig hosszú évekre szóló. Megkerestek bennünket, hogy egy nyugdíjazott vakvezető kutyát be tudnánk-e fogadni. Már van kutyánk… – hangzott a válasz. Akkor tárgytalan. Ahol most lakik, nem tudják tovább tartani. Várjunk […]
Dokumentum kategória bejegyzései
“Úr csak egy volt az öreg kövek falba rakott világában: aki szülte, összerakta és szétbontja őket, ott suhog felettük kérlelhetetlen, fásult egykedvűséggel, aki átlép mindenen, akit át nem lép senki, akit sem elhagyni, sem megelőzni nem lehet, aki nem kérdez, de nem is válaszol, nem nevet, de nem is sír, aki nem született, de nem […]
Betlehemnek őslakói, Álmotokból keljetek, Mert kit vártok, Szomjúhoztok, Íme itt van köztetek.
“(…) Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod, és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is, és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis. Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás: de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más; s […]
Ősszé válok. Már nem bánom. Szélvész rázhat: Van két lányom! Egyik nyárfa, Másik nyírfa: Vén törzsemben Meg volt írva! Ősszé válok. Már nem bánom. Lombom rezdül: Van két lányom! Egyik nyírfa, Másik nyárfa: Tán nem lészek Többé árva… Koronámat Égnek tárom: Ősszé válok! Van két lányom. Kovács András Ferenc: Kínai dallam
“(…)Melle horpadt, válla kiáll, Arcán zúzos, jeges nedvesség, Mosolyog. Szent, nehéz álmában Urabb, mint egy király. Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan fölkacag, Kicsit több bért, egy jó tál ételt, Foltatlan ruhát, tisztességet S emberibb szavakat. Kevesebb vért a köhögésnél És a munkánál több erőt S hogy ne kellessen megjelenni Legalább tíz-húsz esztendőig […]
Olyan halk és hideg idő van, halk és hideg, halk és hideg: hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet. Selymesen száll ő rongyaink közt s arcba legyez, bár semmi szél… Óh láthatatlan, hűvös angyal, előkelő, gyönyörű Tél! S a hó is itt lesz nemsokára s minden egyszerre eleven. Babits Mihály 1934. december
“Korunk civilizációjának különös sajátossága, hogy az átlagos, művelt ember szégyelli beismerni, hogy valamely műalkotást nem ért, ugyanakkor már-már büszkén hirdeti ország-világ előtt, hogy a leghalványabb fogalma sincs azokról a törvényekről, amelyek a villany kapcsolóját működtetik, vagy magzatának örökölt tulajdonságait meghatározzák.Úgy használja rádiókészülékét és az őt körülvevő töméntelen sok szerkezetet, hogy semmivel sem tud többet működésükről, […]
“Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, – a nyugati világ szeme láttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futball szurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az […]
Néhány évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni különféle maszkok gyűjtésével. Gyűjteményemben vannak régi és újabb, kommersz és ritkaságnak számító darabok is. Anyagukat tekintve fából, fémből, márványból, kerámiából készültek. A maszkokat kultúrtörténeti és antropológiai értelemben leginkább kultikus funkció betöltésére szánták, éppen ezért egyedi megformálásuknak köszönhetően akár önálló műalkotásként is értékelhetőek. A távol-keleti, az eszkimó, a dél-amerikai, az […]