Nosztalgia kategória bejegyzései
Emlékezés a békéssámsoni hősökre „Az igazságért, amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:” 2 Jn 1, 3 Békéssámsoniak. Ti hordozzátok azt a helytállást, a hősiességet, amelyet Vörösmarty Szózatában úgy fogalmaz: “Megfogyva bár, de törve nem,/ Él nemzet e hazán.” Mert a Ti közösségetek, aki a háborús években batyuzással segítette a városi rokonokat, hogy a bérházak […]
Néhány érdekesség az 1946-os, illetve későbbi kibocsátású papír- és fémpénzeinkről 10 forint 1946. június 3-án készült el a bankjegy, amelyet Horváth Endre (1896-1954) tervezett. Érdekesség, hogy a papírpénzen látható arckép modellje Pfeffer Mihály volt, aki Pénzjegynyomda dolgozója volt ekkoriban. 1946. augusztus 7-től egészen 1948. március 31-ig volt forgalomban. 10 forint 1947. február 27-én készült el […]
Elvánszorgott. Elköszönünk tőle illendően, okos emberek szavával. Nem nézünk vissza rá, mert zavarban vagyunk. Mi volt ő, ki volt ő? Felidézhető, hogy mi hol voltunk benne, vele? Most már csak nélküle lehetünk, és kutathatjuk a kikutathatatlant, az elmúló időt. Ez a befejezett múlt. Nincs folyamata, kezdete halványul. Csak a vége bizonyos. Rémisztően és ridegen. “(…) […]
1. Az Istennek szent angyala Menynyekből hogy alászálla, És a pásztorokhoz juta, Nékiek ekképpen szóla: 2. Mennyből jövök most hozzátok, És íme, nagy jó hírt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Melyen örvend ti szívetek. 3. E mai nap egy kis gyermek Szűztől született tinéktek, A gyermek szép és oly ékes, Vigasságra kellemetes. 4. Már lehozta […]
Az eredeti Fun Factory videó nem lejátszható beágyazva, így ez a 2014-es “győzemle” után egy újabb válogatás a humoristától.
Már hónapokkal ezelőtt elment. Nem tudtam róla. Sőt, az utóbbi időben, az elmúlt 16-17 évben őróla sem tudtam semmit. Arról, hogy hogyan él, mit csinál, csak sejtéseim voltak. Mindig kedveltem, szerettem, része volt a fiatalságomnak. Sokszor eszembe jutott, csak úgy. Nem gondoltam, hogy találkozni fogunk, bár lett volna mit mesélnünk egymásnak. De mégsem gondoltam. Viszont […]
Megrendült. Kutyául. Várta, kereste a barátot, a majdnem-testvért. Aztán beletörődött. Megnyugodott. A sorház is megbontásra került. Egy kutyaház áll most már az udvaron. Egy vizes- és egy etető tál. Jobban figyel ránk, jobban ragaszkodik. Együtt érzünk vele. És szeretjük a kedves és jó kutya pajtást.
Sólyom elment – most az egyszer örökre. Szegény, öreg pajtás, ennyi adatott neki közöttünk. Hogy honnan jött nem tudtuk meg soha. Traumái, félelmei, titkai végig kísérték kis életét. A nagy farkas ősök nyomdokában lohol, egy lopott tyúkot szorongatva, szűkölve a felkerekedő szél, a közeledő vihar szagát érezve.