Már hónapokkal ezelőtt elment. Nem tudtam róla. Sőt, az utóbbi időben, az elmúlt 16-17 évben őróla sem tudtam semmit. Arról, hogy hogyan él, mit csinál, csak sejtéseim voltak. Mindig kedveltem, szerettem, része volt a fiatalságomnak. Sokszor eszembe jutott, csak úgy. Nem gondoltam, hogy találkozni fogunk, bár lett volna mit mesélnünk egymásnak. De mégsem gondoltam. Viszont […]
Nosztalgia kategória bejegyzései
“(…) Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvü oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. (…)” József Attila: Ősz – részlet
Nem tudom, mennyire látszik, érződik, hogy női szemmel-aggyal-füllel szűröm át a világot magamon, és hogy ami leülepszik mindabból, amit látok, hallok, az a sok különös, érdekes, érdektelen, közömbös, káprázatos, színes és fakó képzet, az mind egy női lélek fövenyére gurul. Nos, miután ez tagadhatatlanul így van, nem lehet megkerülni, hogy ne soroljam elő azokat a […]
Nem jó már megint a halállal parolázni, de ismét emlékezni kell. Elhunyt egyetemi tanáromra, Poszler Györgyre. Mert elment a Poszler. 84 esztendős volt. Mindig aggodalommal teli feszültséggel ültem be a Kant előadássorozat óráira. Tudom-e majd követni, rá tudok-e hangolódni kellően? Érdemes-e egyáltalán jegyzetelni, vagy “csak” hallgatni, figyelni kell? Úgy emlékszem, a Múzeum körúti épületek valamelyikében […]
Törékeny lelki alkata, korán őszült fürtjei, már-már gátlásos, görcsösen vívódó, intellektuális habitusa olyan kincseket rejtett, melyek színészkirállyá tették. Bölcs bizonytalansága, érzékeny, mesterkéltséget, szolgalelkűséget, megalkuvást nem tűrő személyisége emelte a legnagyobbak közé. Számomra Ő mindig Versinyin marad. A boldogtalan, félelmekkel, elfojtott vágyakkal, indulatokkal teli, szeretetéhes férfi alakja. Nem lehetett nem beleszeretni. Olyan szomorúan, reményvesztetten, szentimentálisan és […]
Isten Veled! Legyen könnyű a föld.
A sokáig Magyarországon alkotó, majd Svájcba települt Csík Gusztáv 1943-ban született Egerben. A Zeneakadémia befejezése után gyorsan bekerült a hazai jazz életbe. A budapesti közönség a Dália Jazz Clubban figyelt fel rá, ahol Pege Aladárral együtt játszott. Ebben az időszakban alapította első zenekarát is. Ezután következett a nemzetközi sztárokkal való közös munka: többek között Dizzy Gillespie, […]
“Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban A felhőt nézem, mely violaszínben Valami távol muzsikára ballag Egy ismeretlen rétre, messze innen. Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet, Ki eljövendő, de még szunnyad egyet, Most készül bársony és smaragd zekéje S a barna föld ölén dús haja serked. Már néha sóhajtása száll s nyomába Fölneszel […]
“Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz, Te minden évben ékes és derűs, Te minden évben fiatal maradsz S az én szívemből lassan messze tűnsz…” Juhász Gyula: Fanyar tavasz, 1924.
Ma megint a Katona jutott eszembe. Visszagondolva, ennek a színháznak a repertoárja, a “habitusa” volt legnagyobb hatással rám. Egy olyan – méltán állíthatóan – világhírű előadásra emlékezek vissza, amely legalább egy tucat külhoni színház színpadán aratott sikert, s melyre a magyar színházlátogatók is úgy emlékeznek vissza, mint ami a magyar abszurd színjátszás mérföldkövét jelentette a […]
⧉ Kazohinia 