Nem tudom, mennyire látszik, érződik, hogy női szemmel-aggyal-füllel szűröm át a világot magamon, és hogy ami leülepszik mindabból, amit látok, hallok, az a sok különös, érdekes, érdektelen, közömbös, káprázatos, színes és fakó képzet, az mind egy női lélek fövenyére gurul. Nos, miután ez tagadhatatlanul így van, nem lehet megkerülni, hogy ne soroljam elő azokat a […]
Nosztalgia kategória bejegyzései
Nem jó már megint a halállal parolázni, de ismét emlékezni kell. Elhunyt egyetemi tanáromra, Poszler Györgyre. Mert elment a Poszler. 84 esztendős volt. Mindig aggodalommal teli feszültséggel ültem be a Kant előadássorozat óráira. Tudom-e majd követni, rá tudok-e hangolódni kellően? Érdemes-e egyáltalán jegyzetelni, vagy “csak” hallgatni, figyelni kell? Úgy emlékszem, a Múzeum körúti épületek valamelyikében […]
Törékeny lelki alkata, korán őszült fürtjei, már-már gátlásos, görcsösen vívódó, intellektuális habitusa olyan kincseket rejtett, melyek színészkirállyá tették. Bölcs bizonytalansága, érzékeny, mesterkéltséget, szolgalelkűséget, megalkuvást nem tűrő személyisége emelte a legnagyobbak közé. Számomra Ő mindig Versinyin marad. A boldogtalan, félelmekkel, elfojtott vágyakkal, indulatokkal teli, szeretetéhes férfi alakja. Nem lehetett nem beleszeretni. Olyan szomorúan, reményvesztetten, szentimentálisan és […]
“Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén.” Tóth Árpád: Meddő órán, 1908.
Ma megint a Katona jutott eszembe. Visszagondolva, ennek a színháznak a repertoárja, a “habitusa” volt legnagyobb hatással rám. Egy olyan – méltán állíthatóan – világhírű előadásra emlékezek vissza, amely legalább egy tucat külhoni színház színpadán aratott sikert, s melyre a magyar színházlátogatók is úgy emlékeznek vissza, mint ami a magyar abszurd színjátszás mérföldkövét jelentette a […]
Valamikor, a ’80-as évek elején a már említett Katonában kezdték játszani, három fiatal, sokat foglalkoztatott és népszerű színész, Bán János, Dörner György, Gáspár Sándor közreműködésével. Aztán felújították, a szintén fővárosi Komédium színpadára került, és több száz alkalommal vitték sikerre, mindig teltházzal. Igen, ez volt a legendás Stílusgyakorlat. A Stílusgyakorlat. Raymond Queneau-nak, a francia avantgarde különös alakjának […]
Felfüggesztettem a napi zenei sorozatomat, mert egy másik témáról szeretnék írni az elkövetkező napokban. A színházról. A jó színházról. Valamikor a nyolcvanas és kilencvenes években nagy színházba járó voltam. Szerettem a fővárosi és a nem budapesti színházakat egyaránt. Határon túli produkciókat is volt alkalmam látni, jó sokat. Azokról a színészfejedelmekről nem is beszélve, akiket láthattam […]
Az ország településszerkezete térségenként és megyénként eltérő. Magyarország leginkább elaprózott településszerkezetű tájai a Dunántúlon az Őrség, a Vasi-hegyhát, a Zalai-dombság, a Hetés, Zselic, Ormánság, Hegyhát, Völgység, illetve az Északi-középhegységben a Cserehát, az Aggteleki-karszt, a Zempléni-hegység és a Hegyköz. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 402 olyan település volt, amelynek a lakosságszáma nem érte el a 200 […]
Sok madárfaj tölti nálunk a telet, ilyenkor még jobban rászorulnak az emberi segítségre. Ilyenkor sokkal nehezebb a megfelelő energia dús táplálék beszerzése, ezért a felállított etetőket szívesen látogatják. Fontos, hogy ha elkezdjük az etetést, akkor nem szabad abbahagyni, mert a könnyű táplálék forrás megvonása hidegebb éjszakákon a madarak pusztulásához vezet. Az etetés akár április közepéig, […]
⧉ Kazohinia 