Miért Kazohinia? 2. rész

Félek, hogy a kedves olvasó ráun a mellébeszélésre, de mégis megkockáztatom, hogy néhány gondolat erejéig kitérnék arra, hogy a magyar irodalomban hogyan is kezdődött az utópikus irodalom története. A hazai utópikus-fantasztikus irodalom az 1840-50-es évektől datálható. A dualizmus időszakát megelőző évtizedek, a magyar nemzeti romantika sajátos atmoszférája teret engedett a köznapi valóságtól külsőségeiben és gyakran […]

Miért Kazohinia? 1. rész

Mert az egyik kedvenc regényem címe. Erről a regényről, és írójáról fogok posztolni az elkövetkezőkben – több részben. Elsőként egy rövid bevezetést jegyzek le magáról a műfajról. Szathmári Sándor a kevéssé ismert, és éppen ezért a kevésbé népszerű írók közé tartozik. A fő művének tekintett regény, a Kazohinia első, 1941-es megjelenését követően az író nevét […]

Hét esztendő

A 7 év nem kevés. Nem hiszek a miszticizmus számszimbolikájában, sem a divatos ezotéria által sugallt hétévenkénti sejtmegújulásban, de az bizonyos, hogy van a magyar népi kultúrában is lenyomata bizonyos számoknak, így a hetes számnak is. Hetedhét ország, hét gonosz, hétfejű sárkány, hétszünyű kapanyányimonyók… stb. A hetes szám kitüntetett szerepe végig követhető az emberiség számos kultúrájában, […]

Porszem a Szaharából

“A Szaharában jártam egyszer, régen, A napperzselte sivatagfövényen. A pusztának a Számum nekivágott, Megálltak remegve a karavánok. A homokot a szél seperte zúgva, Meglapult ember, állat összebúva Én kitártam a kebelem a szélnek, A szélkavarta, roppant, üres térnek. Akkor, nézve a nagy kietlenséget, – Egy vándorporszem a szívembe tévedt. Ő megpihent, a szívem védi, ója […]

Karácsony 2016.

Hamarosan itt van a karácsony. Készülődünk. Hol pusztulást és halált hoz, hol pedig ragyogást, boldogságot, fényűzést. A szenvedés, a bosszú, a harag, a gyűlölet és a vér nyugtalanító árnyat vet a jóléti társadalmak mézeskalácsszagú, bejgli majszolós meghittségére. Öncsalás abban a hitben ringatni magunkat, hogy békés családi együttlétben beteljesedik az ádventi várakozásunk. Mert az a várakozás […]

Oly korban éltem…

Amikor rátaláltam erre a fotóra, mindenféle megjegyzés nélkül, Radnóti soraival posztoltam. Aztán egyre többet néztem ezt a képet. És sok gondolat, érzület kezdett kavarogni bennem. Látom ezt a pillanatot. A fájdalmában, félelmében szinte visító férfit, amint két kislányt tart a karjaiban, és kétségbeesve menekül a romokon bukdácsolva. A két gyerek a sokktól szinte bénultan, értetlenül […]

Téli napfelkelte itthon

Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek és távolba roppant tűzcsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult körötte láng gyult, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent. Kosztolányi Dezső: Hajnali Részegség (1933.,részlet)

Magyar ecset 3.

Az elmúlt hetekben jártam a Balaton-felvidéken, a Tapolcai-medencében. Ott láttam a lenyűgözően titokzatos Tanúhegyeket. A Pannon-beltenger rejtélyes évmillióinak emlékeit zárják magukba ezek a különleges geológiai képződmények. A ködös, párás és hideg időben még inkább kifürkészhetetlennek tűnt méltóságteljes hallgatásuk. A évmilliók végtelen csendje megrendítő. Fotók: Ráczné Szabó Rita

Magyar ecset 2.

Az elmúlt napokban – ismét a kéktúra vonalán – jártunk ezen a lenyűgözően szép emlékhelyen, ahol a táj hangulata és a múlt hősies és tragikus története egyszerre érintett meg bennünket. Ez a kevéssé ismert nemzeti emlékhely az egykori pusztamaróti csata helyén áll. A Gerecse lábánál a 13. században feltűnő Marót falu eredetileg a Tardos nemzetségbeli […]